Vágyunk arra hogy szeressenek,
együtt töltsünk kedves perceket.
Egymást átkarolva,hosszú
sétákat tenni,boldogan kacagni,
hangosan nevetni.
Majd megpihenni,egymást átölelni.
Szerelmes szavakat suttogni,
egymáshoz bújni,szeretni egymást
kifulladásig,így elaludni,és így ébredni.
Vele ébredni,vele aludni,vele álmodni...
Vágyunk arra hogy szeressenek,
s vele lehessünk örökre...
2009. január 12.
A percek néha ólom
lábakon járnak,
nem haladnak előre.
Várni rá hogy végre
itt legyen oly nehéz.
Várni,várni és várni
és ő még sem jön el.
Pedig tudja hogy
fontos neked.
Vajon miért teszi ezt?
Türelmetlenség feszíti
szívemet,megnyugvást
nem hoz rá semmi sem.
Gondolataim vadul
cikáznak...
Túl biztos magában...
Vagy nem számítok neki...
Szavai túlzások voltak...
Most elégedetten gondolja,
hiába vár úgy sem megyek...
Azután már rám sem gondol,
csak folytatja tovább,
a megszokott csodálatos életét,
melynek része én nem lehetek,
hisz abban senki számára nincs hely!
2009.01.15.
Elbúcsúzom tőled,
tovább állok én,
túl sok a fájó emlék,
mit nem szeretnék
érezni többé.
Azt gondoltad te
eltűröm tőled,
s bármit megtehetsz,
de most csalódnod
kell azt hiszem.
Egyszer végre
tudd meg te is,
milyen érzés az,
ha nem vagy
fontos másnak.
Az a kemény
kőszíved sajduljon
bele,s fájjon úgy,
mint egykor
nekem!
2009. január 17