Szomorú szívemet bánat járja át.
Bánatot okoztak,és ez úgy fáj.
Fáj mint egy seb,mely sosem gyógyul be,
Nincs rá gyógyír bármit is teszek....
Nem fog rajta az idő vasfoga,
nem fog rajta oly sok boldog pillanat....
A seb ott marad mélyen fájón,
felszakad ismét s lüktet már ott.....
Viselem terhemet ,vérző sebemet.
Tűzpiros vérem hull a földre,
lassan befestve mindent köröttem...
Érzem hogy gyengülök erőm elhagy.
Hiába a támasz,hiába a jó szó,
Hiába a segítség,hiába minden már....
Túl mély a seb,túl nagy a veszteség,
csak hull a vérem, s piros lesz minden....
Ha csalódtál az emberekben,
ha úgy érzed hogy becsaptak.
Vagy csak egyszerűen azt gondolod,
nem értik meg mit akarsz.....
Nehéz szívvel indulsz a napnak,
nincs mi lendületet adna.
Pedig céljaidnak nincs határa,
tán csak a csillagos ég magassága....
Ha rajtad múlna megváltoztatnád a világot,
felráznád,és sarkából kiforgatnád!
Mondva csinált okok,és indokok
kedvedet ne szegjék most!
Jusson eszedbe a szerencse forgandó,
lesz még mikor csillagod fel ragyog,
s tündököl magasan fenn,hisz
lépteidet vigyázzák az angyalok.
A világ a lábaid előtt hever,
csak ki kell nyújtsd a kezed,
s elérheted mindazt egyszer,
mik álmaid mélyén rejtőznek....
2009.Május.7.