SZUZANNE

Bánat

Könnyem hull patakban,
szívem szanaszét darabokban.
Megnyugvást mi hoz mond nekem,
hisz te nem vagy már velem.

Úgy éreztem boldog vagyok,
s te is velem.
Te most mégis elköszönsz,
s a magány beköszönt.

Szívemben nagy az üresség,
már a fájdalmat sem érzem.
Mintha szívem helyén,
semmi sem lenne.

Mond miért kellett
elkezdeni akkor,
ha a lendületed,
csak eddig tartott?

Miért akartad annyira
hogy veled legyek?
Ha ily rövid idő után
már megelégelted?

Miért?Miért?Miért?
Kérdések sora merül fel...
Magamba zárkózom,
mély csalódással.

Szívem helyén
jeges érzéssel
mi talán soha
nem múlik el.

• 2008. december.23

Fáj még...

Mély a seb melyet szívemen ejtettél,
Tán soha nem fog behegedni...
Belé hasít a fájdalom,
ha csak rád gondolok.

Gyógyírt nem hoz rá semmi,
hiába is próbálom.
Nincs lelkemnek megnyugvás,
hiába akarom.

Erős vagyok azért is,
Majd én megmutatom!
Sírni nem látsz többé,
Hiába is akarod!

Miért van az hogy mégis,
szívem mélyén őrizlek?
Nem tudlak kitörölni,
nem tudlak elfeledni?

Hozzám tartozol,
a részem vagy örökké...
még akkor is,
ha nem vagy velem...

• 2009. január 3.

A HuPont.hu ingyen weblap készítő egyszerű. Weboldalak létrehozására: Ingyen weblap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat